Velence vár
A város rétegei
Velence nem épült, hanem lassan rakódott egymásra, mint az emlékezet. A kövek és a vakolat alatt ott a másik kor, azelőtt meg egy harmadik, ahogy bennünk is egymásra rakódnak az élet pillanatai. Minden utca idézet egy korábbi városból, amit már senki sem lát, de mindenki érez, mint egy álmot, ami nem hagy nyugodni. Proust szerint az idő nem múlik, csak rétegeződik bennünk, és Velence mindenre emlékezik. A víz a tükör, a város pedig maga a memória.
Másik Velence
Van egy Velence, amit mindenki ismer a képeslapokról. Az álomváros, amit a föld lakói milliárdszor lefényképeztek, majd gondolákba ültek, romantikus varázslatokba kerültek, kanálisok, hidak szélén csodálták a naplementét, itták az Aperol spritzet, majd átélték a labirintusokban az elveszni tudás képességét, a Szent Márk tér ámulatát, az arany mozaikok szépségét, a nyári turistaáradatot, a vitatkozást, hogy büdösek-e még a riók egyáltalán?
És létezik egy másik Velence is, ahol a házak falai nedvesek, ahol a sikátor visszaszól, ha túl hangosan lépsz, és ahol a víz nem díszlet, hanem türelmetlen szereplő. Ez a Velence nem mutatkozik be, csak néha enged magából valamit. Egy villanást egy ablak mögül egy lobogó színt, egy illatot, amit nem tudsz hová tenni, egy pillanatot, amikor azt hiszed, eltévedtél.., pedig most találtál igazán haza. A másik Velence nem a város másik oldala, hanem az, ami téged néz, miközben figyeled.
A lagúna titkai
Velence nemcsak kőből és vízből épült, hanem hallgatásból is. A lagúna mélyén ott zúgnak a régi eskük, az árulások és a meg nem írt történetek. A két oszlop között valaha kivégzések voltak, ma csak a szél suhan át rajtuk. Az oroszlán szájába rejtett levelekben panaszok, szerelmek, bosszúk és könyörgések lapultak. Minden ház sarka mögött egy legenda lapul – a menekülő dózsék, a láthatatlan szentek, kísértetek, utazók, művészek, kurtizánok, álomittas boldogság keresők, Velence titkos szeretői. A lagúna emlékezik mindenkire, titkok titkába fonva lélegeztek évszázadokon át, legendákat adtak tovább…
Láthatatlan szentek vigyázzák a hidakat, és néha egy gyertya fellobban egy üres ablakban, ahol már régóta senki sem él.
Minden elmerült szó, minden ki nem mondott vallomás ott hullámzik tovább, áttetsző időrétegek alatt. A sikátorok falain még ott a párbeszéd a kő és az ember között, a repedésekben a múlt szuszog.
A lagúna tudja, ki miért jött: menekülni, felejteni, vagy éppen emlékezni. A velenceiek mindig is értettek a titkokhoz. A levelek, melyeket egykor az oroszlán szájába dobtak, nem mind a hatalomhoz jutottak el. Néhányat a város elrejtett magának, hogy megőrizze az emberi gyarlóság emlékét.
Ha türelmes vagy, a város lassan kinyílik előtted, mint egy régi kézirat
Mert minden titok itt születik, s minden titok ide tér vissza. Aki egyszer meghallotta Velence lélegzetét, többé nem szabadul tőle. Mert ez a város nem a térképen létezik, hanem az emberi vágyakozásban.
Ha idáig eljutottál, megérdemelsz egy Aperol spritzet.
Iránytű
Velence, a lelkek vesztőhelye
Velence elcsábít és fogva tart, szépsége egyszerre gyönyörködtet és édes mérget csöpögtet a lélekbe, ami mindig ott hagy egy darabot magából.
Mikkel tált az emléki színészi menceket
Lórum ipse már nem bakott, hanem gölt. a lerva lezeskező és szerető csiholyó, mint a nyítag – és sokszor kéredő
A fűzéshöz feli nyeknitései nyosítják
Lórum ipse már nem bakott, hanem gölt. a lerva lezeskező és szerető csiholyó, mint a nyítag – és sokszor kéredő
Egyelő lant szelésének
Lórum ipse már nem bakott, hanem gölt. a lerva lezeskező és szerető csiholyó, mint a nyítag – és sokszor kéredő
Itt kezdődik az, amit nem akartál kihagyni.
Ajánlataim
Ha a gomb alá apró betűkkel írsz. mindenki elolvassa.
Rólunk
Titokzatos Velence
Alapító, tulajdonos | titokzatosvelence.com
Évtizedek óta járjuk együtt a sikátorokat, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a velencei álomra és a valóságra. Írok, fotózom, videózom, titkokat gyűjtök, legendákat, és mindig rácsodálkozom, hogy ez a város, hogyan tud egyszerre átvarázsolni és elcsábítani, felébreszteni és álomba ringatni?
Mi ketten, a szárnyas oroszlán és én, a Titokzatos Velence krónikásai vagyunk. Imádjuk a lagúnák városát, őrizzük a titkait, de most úgy döntöttünk, hogy hagyjuk, hogy megismerd, elvessz benne, hívunk, hogy sétálj velünk oda, ahová a turisták nem jutnak el: Velence lelkébe. (..és igen, néha ő diktál, én pedig leírom.)
Velence kabalafigurája
Alapító, tulajdonos | titokzatosvelence.com
A TITOKZATOS VELENCE CSOPORTBAN LÉVŐ TAGOK SZÁMA
Megfejtett titkok száma
Tudtad? Velence megszületett
Már amikor itt hagyom Velencét, akkor visszatérnék!
Ilyenkor nem nosztalgiát érzek, hanem a város lényegét. Itt minden ház olyan, mint egy befejezetlen mondat, amelyet a tenger írt le félálomban. Aki itt sétál, az előbb-utóbb beleszeret, de nem csak a mesebeli városba, hanem abba, amit a hely előhoz belőle. Ha boldog vagy, a fény vakító. Ha szomorú, a víz ólom. Itt minden érzésed formát kap.
Most: Kíváncsi vagy. 1 óra múlva: Titkok tudója.